A cikk legfontosabb pontjai:
A cikk a védőburkolatok és elkerítések tervezését tárgyalja a MSZ EN ISO 13857 szabvány szerint, beleértve a burkolatok fölötti/megkerülő benyúlást, valamint a nyílásokon keresztüli hozzáférést. Hangsúlyozza, hogy a megoldásokat a kockázati szinthez kell igazítani, továbbá fontos a védőszerkezetek rendszeres ellenőrzése és karbantartása.
- A MSZ EN ISO 13857 meghatározza a minimális biztonsági távolságokat annak érdekében, hogy megakadályozza a gép veszélyes zónáihoz való hozzáférést.
- A követelmények antropometriai és biomechanikai adatokon alapulnak; a 14 éves és idősebb személyekre, valamint a 3 évnél idősebb gyermekekre vonatkoznak, amikor nyílásokon keresztül nyúlnak be.
- A szabvány megkülönbözteti a csekély és a nagy kockázatot; a védelmi intézkedések kiválasztásához a gép kockázatértékelése szükséges
- Felfelé történő benyúlás esetén: 2 500 mm (alacsony kockázat) és 2 700 mm (magas kockázat) mint minimális biztonsági távolságok
- Nyílások esetén: a 20 mm-es méret 120 mm távolságot igényel a veszélytől, a 80 mm-es pedig 850 mm-t; többek között robotkerítésekben és védőburkolatokban alkalmazzák.
A MSZ EN ISO 13857 szabvány részletes követelményeket határoz meg a minimális biztonsági távolságokra vonatkozóan, amelyeket be kell tartani annak érdekében, hogy megakadályozható legyen a gép potenciálisan veszélyes területeinek elérése. A veszélyes zónákba történő benyúlás elleni védelem a gépbiztonság egyik kulcseleme. Ebben a cikkben áttekintjük a fő tervezési elveket, valamint gyakorlati útmutatást adunk arra, hogyan lehet ezeket a követelményeket ipari környezetben alkalmazni.
A minimális biztonsági távolságok értelmezése
A minimális biztonsági távolságokat antropometriai és biomechanikai adatok alapján határozzák meg, figyelembe véve az emberi testméretek közötti különbségeket. Fontos, hogy a tervezőiroda pontosan értse ezeket az értékeket, és megfelelően alkalmazza őket a konstrukciókban. A dokumentum a 14 éves és annál idősebb személyekre vonatkozik, ugyanakkor a nyílásokon keresztüli benyúlás tekintetében a 3 évnél idősebb gyermekeket is figyelembe veszi.
Kockázati kategóriák
A szabvány a kockázat két fő szintjét különbözteti meg: alacsony és magas. A védőintézkedések tervezésekor pontos gépkockázat-értékelést kell végezni annak meghatározására, hogy melyik kategória alkalmazandó:
- Alacsony kockázat: Olyan helyzetekre vonatkozik, amikor a veszély kisebb sérülésekre korlátozódik, például horzsolásokra.
- Magas kockázat: Olyan helyzetekre vonatkozik, amikor fennáll a súlyos sérülések, például törések vagy amputációk kockázata.
Minimális biztonsági távolságok felfelé nyúlás esetén
Az egyik kulcsfontosságú szempont a veszélyes zóna magasságának helyes kialakítása a felfelé nyúlás szempontjából:
- Alacsony kockázat: A minimális biztonsági távolságnak 2 500 mm-nek kell lennie.
- Magas kockázat: A minimális biztonsági távolságnak 2 700 mm-nek kell lennie.
Átnyúlás a védőszerkezet felett és a minimális biztonsági távolságok
A szabvány meghatározza a minimális biztonsági távolságokra vonatkozó követelményeket a védőszerkezet feletti átnyúlás esetére. A megfelelő távolságok meghatározásához a szabványban szereplő táblázatokat kell használni, amelyek pontosan rögzítik ezeket az értékeket a védőszerkezet magasságától és a lehetséges kockázattól függően.
Benyúlás a védőszerkezet körül
A szabvány meghatározza a minimális biztonsági távolságokra vonatkozó követelményeket a védőszerkezetek körüli benyúlás esetén. Ezeket a távolságokat úgy kell megtervezni, hogy megakadályozzák a veszélyes zónák elérését. Ehhez szintén a szabvány megfelelő táblázatait kell alkalmazni.
Benyúlás nyílásokon keresztül és a minimális biztonsági távolságok
A szabvány meghatározza a védőszerkezetekben kialakított rés-, négyzet- és kör alakú nyílások maximális méreteit, amelyeket be kell tartani annak érdekében, hogy a végtagok ne férhessenek hozzá a veszélyes zónákhoz. Ezeket a méreteket különböző testrészekre határozza meg, például az ujjhegyre, az ujjra, a kézre vagy a teljes felső végtagra, és ezek határozzák meg a veszélyes zónától szükséges minimális biztonsági távolságot.
Gyakorlati példák
Ezt a szabványt leggyakrabban a veszélyes zónákat elhatároló védőkerítések telepítésénél alkalmazzák, amelyekhez való hozzáférést például reteszelő biztonsági eszközök akadályozzák meg (úgynevezett felügyelt védőburkolat). A védőburkolatok típusairól a MSZ EN 14120 szabvány rendelkezik. Maga a biztonsági funkció megvalósítása a gép kockázatértékelésétől, valamint az adott zónához való hozzáférés gyakoriságától is függ. Jó példa a MSZ EN ISO 13857 szabványnak megfelelő osztású védőkerítések alkalmazására az ipari robot munkaterületének elkerítése. Az ilyen háló szemmérete meghatározott, éppen azért, hogy megakadályozza a veszélyes zónához való hozzáférést, és egyben minimalizálja a védőkerítés beépítési helyigényét (a veszélyforrástól legfeljebb 120 mm-re). Természetesen ilyen védőkerítések bármely gyártó- vagy technológiai sor köré telepíthetők, amely veszélyes zónákkal rendelkezik.
Egy másik példa a gépburkolatok alkalmazása különféle védőelemekkel. A MSZ EN ISO 13857 szabvány szerint, ha egy nyílás szélessége 20 mm, akkor a veszélyes zónától mért biztonsági távolságnak 120 mm-nek kell lennie ahhoz, hogy az ujjat ne lehessen a burkolat alá benyújtani.
- 20 mm széles rés: A minimális biztonsági távolság 120 mm.
- 80 mm széles nyílás: A minimális biztonsági távolság 850 mm
Védőszerkezetek és a minimális biztonsági távolságok
Védőszerkezetek olyan fizikai akadályok, amelyek megakadályozzák a hozzáférést a veszélyes zónákhoz. Ide tartozhatnak gépburkolatok, korlátok, rácsok vagy más, a hozzáférést nehezítő elemek. A megfelelő védőszerkezet kiválasztása a gép sajátosságaitól és az elemzett kockázattól függ.
Kiegészítő védőszerkezetek
Bizonyos esetekben szükség lehet kiegészítő védőszerkezetek alkalmazására, amelyek korlátozzák a végtagok szabad mozgását, és ezzel növelik a biztonságot. Ilyen megoldás lehet például a kettős korlát vagy a hálós védelem.
Különleges követelmények gyermekek esetén és a minimális biztonsági távolságok
A szabvány a gyermekek védelmére vonatkozó különleges követelményeket is figyelembe veszi, mivel ők a védőszerkezetek nyílásain keresztül benyúlhatnak. A 3 év feletti gyermekek esetében speciális minimális biztonsági távolságokat kell alkalmazni, amelyek eltérnek a felnőttekre vonatkozó értékektől.
A védőszerkezetek felügyelete és karbantartása
A védőszerkezeteket rendszeresen ellenőrizni és karbantartani kell a hatékonyságuk biztosítása érdekében. Figyelmet kell fordítani minden olyan sérülésre, deformációra vagy kopásra, amely csökkentheti a védelmi szintet.
A biztonság költségei és a minimális biztonsági távolságok
A biztonság költségei jelentősek, mivel magukban foglalják a gépek tervezését, valamint a megfelelő védelmi intézkedések telepítését és fenntartását. A vállalatok gyakran a biztonságon takarékoskodnak, ami több okból is káros. Egyrészt súlyos balesetekhez és sérülésekhez vezethet, amelyek egészségügyi és jogi szempontból is költségesek. Másrészt az átgondolatlan elkerítő rendszerek akadályozhatják a munkát, ha rosszul tervezték meg és választották ki őket, ami csökkenti a működési hatékonyságot, és növeli annak kockázatát, hogy a dolgozók nem tartják be a biztonsági eljárásokat.
További példa erre a gépburkolatok alkalmazása minden kapcsolódó védőelemmel együtt. A MSZ EN ISO 13857 szabvány szerint, ha a nyílás szélessége 20 mm, a biztonsági távolságnak a veszélyes zónától 120 mm-nek kell lennie ahhoz, hogy ne lehessen az ujjat a burkolat alá benyújtani.
Összegzés A megfelelő minimális biztonsági távolságok biztosítása és a védőszerkezetek alkalmazása a MSZ EN ISO 13857 szabványnak megfelelően elengedhetetlen a munkavállalók védelméhez a veszélyes zónákhoz való hozzáféréssel szemben. E védelmi intézkedések megfelelő tervezésével és karbantartásával hatékonyan megelőzhetők a balesetek, és megóvható a dolgozók egészsége. A biztonság költségei jelentősek – a vállalatok gyakran próbálnak a biztonságon spórolni, emellett a gépburkolatok sokszor megnehezítik a munkát, de ez többnyire azt jelenti, hogy a tervezők nem gondolták végig teljesen a megoldást.
Ipari automatizálás és a minimális biztonsági távolságok
Az ipari automatizálás kulcsszerepet játszik a termelőüzemek hatékonyságának és biztonságának növelésében. A fejlett vezérlő- és felügyeleti rendszerek alkalmazása lehetővé teszi a gyártási folyamatok automatizálását, miközben minimalizálja a veszélyes zónákhoz való hozzáféréssel kapcsolatos kockázatokat. Az érzékelők, fényfüggönyök és vészleállító berendezések használata jelentősen javíthatja a műveletek biztonságát, miközben biztosítja az olyan szabványoknak való megfelelést, mint a MSZ EN ISO 13857.
Ipari gépek építése és a minimális biztonsági távolságok
Az ipari gépek tervezésének és gyártásának szigorú biztonsági szabványokat kell figyelembe vennie annak érdekében, hogy megvédje a kezelőket és más munkavállalókat a lehetséges mechanikai veszélyektől. Az ipari gépek gyártása számos tevékenységet foglal magában, többek között a kockázatelemzést, a védőszerkezetek tervezését és a biztonsági rendszerek bevezetését. A MSZ EN ISO 13857 szabványnak való megfelelés kulcsfontosságú, mivel a minimális biztonsági távolságokat pontosan be kell tartani. A megfelelő ipari géptervezés megköveteli:
- Kockázatelemzést: A lehetséges veszélyek azonosítását és a gép különböző műveleteihez kapcsolódó kockázatok értékelését.
- Védelmi rendszerek tervezését: A minimális biztonsági távolságok figyelembevételét a burkolatok, korlátok és más védőszerkezetek tervezése során.
- Az ipari automatizálás integrálását: Olyan fejlett vezérlőrendszerek alkalmazását, amelyek automatikusan felügyelik és kezelik a gépek biztonságát.
- Rendszeres karbantartást és ellenőrzést: Annak biztosítását, hogy minden védelmi rendszer teljes mértékben működőképes és hatékony legyen.
A MSZ EN ISO 13857 szabvány harmonizált a 2006/42/EK Gépdirektívával, ezért együtt alkalmazható a különleges rendeltetésű gépek és ipari gépek tervezésére vonatkozó szabványok többségével. Például a MSZ EN 14120 szabvány különböző védőburkolat-típusokat tárgyal, amelyek a MSZ EN ISO 13857:2020-03 szabványban meghatározott biztonsági távolságokra vonatkozó iránymutatásokkal együtt alkalmazhatók.
Minimális biztonsági távolságok a géptervezésben
A szabvány meghatározza azokat a minimális biztonsági távolságokat, amelyeknek meg kell akadályozniuk a gép veszélyzónáihoz való hozzáférést. Egyebek mellett kiterjed a védőszerkezetek fölé, felett és körül történő benyúlásra, valamint a nyílásokon keresztüli hozzáférésre.
Antropometriai és biomechanikai adatok, valamint a kockázatértékelés eredményei alapján kerülnek meghatározásra. A szabvány a 14 éves és idősebb személyekre vonatkozik, a nyílásokon keresztüli benyúlás tekintetében pedig a 3 évnél idősebb gyermekeket is figyelembe veszi.
A szabvány megkülönbözteti a kis kockázatot (pl. kisebb sérülések) és a nagy kockázatot (pl. csonttörések vagy amputációk). A védőberendezésekre vonatkozó követelmények kiválasztásának a gép kockázatértékelésén kell alapulnia.
Alacsony kockázat esetén a minimális távolság 2 500 mm, magas kockázat esetén pedig 2 700 mm. A veszélyzóna magasságát ennek a kockázati kategóriának a figyelembevételével kell megtervezni.
Ha a rés szélessége 20 mm, a veszélyzónától mért legkisebb távolságnak 120 mm-nek kell lennie. Egy 80 mm széles nyílás esetén a legkisebb biztonsági távolság 850 mm.